2008 őszén indítottuk el Bázisprogram nevű projektünket. Ezzel a kezdeményezéssel egy mobil alkotókör kialakítását kezdtük meg közös alkotási folyamatok keretein belül. A programsorozatnak hat állomása volt, ahol színészek, zenészek, képzőművészek (festők, szobrászok), fotósok, videósok dolgoztak együtt. Ezeket az összművészeti munkákat színházi eszközökkel fogtuk össze. A kísérleteket 2-3 havonta rendeztük meg egy elhagyott, használaton kívüli épületben, vagy az utcákon és a PEN - en. Befészkeltük magunkat egy átalakításra váró gyárépületbe, egy volt óvodába, és a kevéssé látogatott pécsi vidámparkot kéthetes nyári alkotótáborral élesztettük fel. Mindegyik helyszínt feldobtuk szokatlan, látványos tárgyi installációkkal, fényfestéssel és ezt az átalakult teret megtöltöttük performanszokkal, zenével, történetekkel. Más alkalommal utcaszínházzal, látványos felvonulásokkal állítottuk meg az utca emberét.
Állomások: Kesztyű Gyár, Zsolnay Gyár – Szikorski Ház, PEN (utcaszínház), POSZT – Médiaháború (utcaszínház, gerillamarketing), Vidámpark, MIZO Gyár (bemutató: december 11 – 13.)
2010-ben a Bázisprogramot kivisszük Pécs hátrányos helyzetű külvárosaiba, a volt bányaterületekre: Hősök tere, Pécsbánya, István-akna, Rücker-akna. Az ezekhez a helyekhez kötődő társadalmi rétegekben rengeteg elfojtott művészeti energia rejlik. Vannak olyan művészeti ágak, amelyek az itt lakó etnikumok történelméhez szorosan hozzátartoznak. Ezeket próbáljuk megtalálni egy hosszas előkészítő, ismerkedő szakaszon keresztül, amely folyamatot Akciószerű jelenlétnek neveztük el. Eleinte turistaként érkezünk a környékre, majd egyre gyakrabban jelenünk meg, egyre több időt töltünk a helyiekkel, amiben a területeken tevékenykedő civil szervezetek segítenek. Közben kísérleti jelleggel „feldíszítjük” a környéket érdekes, figyelemfelkeltő művészet-falatkákkal (buszmegállóban portréképek, festmények, fényfestés, élőszobrok, tárgyinstallációk). Amikor a bizalmi viszony kialakult, váratlanul megjelenünk az utcákon, a lakók között egy látványos felvonulással, ami játékba hívja a járókelőket.
Ez a felvonulás lesz a folyamatos jelenlétünk kezdete. Elkezdődnek a hónapokon át tartó műhelyfoglalkozások, ahol a résztvevő helyiek megismerkedhetnek a színházzal, játékkal és drámával, elsajátíthatnak festési, rajzolási, szobrászati technikákat és együtt zenélhetnek, vagy megtanulhatnak játszani különböző hangszereken. Ezek a foglalkozások az eddig megismert alkotók vezetésével, közreműködésével zajlanak majd. A „szakkörök” alatt megszerzett tudásból tavasz végére közösen egy nagy felvonulással egybekötött produkciót gyúrunk. Helyszínként a környék elhagyott épületeit használjuk (Széchenyi-akna, Jószerencsét Mozi, István-akna).
Az ezeken a területeken élő közösségek tagjai közül sokan még sosem jártak a belvárosban, ezért az előadást szeretnénk eljuttatni a város szívébe is, akár utcán, akár üresen álló házakban bemutatva. Ezzel a kezdeményezéssel egy híd építését szeretnénk elkezdeni, ami összeköti az élesen elhatárolódó belvárosi és külvárosi kultúrákat, művészeti tartalékokat.
Az utca eldönti, hogy életképes-e egy előadás, vagy sem. Elég csak a kalapot megnézni a produkció után. Ha segíthet a megélhetésben, akkor a perifériára szorult résztvevőnek is érdekében lesz utcai alkotásokat létrehozni, és ha valóban kulturális értéket fog képviselni, akkor a társadalom többi részének is érdeke lesz ezeket életben tartani. Ez elősegíti a hátrányos helyzetűek társadalmi integrációját is egy egyszerű és használható kommunikációs csatorna alkalmazásával. Ez a kultúra.
A külvárosi tevékeny közösségnek szeretnénk megmutatni, hogy produkcióik a megfelelő formában és kontextusban megállhatják a helyüket a belvárosi programok között is. A belváros emberével pedig szeretnénk megismertetni a perifériákon húzódó kulturális értékeket.
Állomások: Kesztyű Gyár, Zsolnay Gyár – Szikorski Ház, PEN (utcaszínház), POSZT – Médiaháború (utcaszínház, gerillamarketing), Vidámpark, MIZO Gyár (bemutató: december 11 – 13.)
2010-ben a Bázisprogramot kivisszük Pécs hátrányos helyzetű külvárosaiba, a volt bányaterületekre: Hősök tere, Pécsbánya, István-akna, Rücker-akna. Az ezekhez a helyekhez kötődő társadalmi rétegekben rengeteg elfojtott művészeti energia rejlik. Vannak olyan művészeti ágak, amelyek az itt lakó etnikumok történelméhez szorosan hozzátartoznak. Ezeket próbáljuk megtalálni egy hosszas előkészítő, ismerkedő szakaszon keresztül, amely folyamatot Akciószerű jelenlétnek neveztük el. Eleinte turistaként érkezünk a környékre, majd egyre gyakrabban jelenünk meg, egyre több időt töltünk a helyiekkel, amiben a területeken tevékenykedő civil szervezetek segítenek. Közben kísérleti jelleggel „feldíszítjük” a környéket érdekes, figyelemfelkeltő művészet-falatkákkal (buszmegállóban portréképek, festmények, fényfestés, élőszobrok, tárgyinstallációk). Amikor a bizalmi viszony kialakult, váratlanul megjelenünk az utcákon, a lakók között egy látványos felvonulással, ami játékba hívja a járókelőket.
Ez a felvonulás lesz a folyamatos jelenlétünk kezdete. Elkezdődnek a hónapokon át tartó műhelyfoglalkozások, ahol a résztvevő helyiek megismerkedhetnek a színházzal, játékkal és drámával, elsajátíthatnak festési, rajzolási, szobrászati technikákat és együtt zenélhetnek, vagy megtanulhatnak játszani különböző hangszereken. Ezek a foglalkozások az eddig megismert alkotók vezetésével, közreműködésével zajlanak majd. A „szakkörök” alatt megszerzett tudásból tavasz végére közösen egy nagy felvonulással egybekötött produkciót gyúrunk. Helyszínként a környék elhagyott épületeit használjuk (Széchenyi-akna, Jószerencsét Mozi, István-akna).
Az ezeken a területeken élő közösségek tagjai közül sokan még sosem jártak a belvárosban, ezért az előadást szeretnénk eljuttatni a város szívébe is, akár utcán, akár üresen álló házakban bemutatva. Ezzel a kezdeményezéssel egy híd építését szeretnénk elkezdeni, ami összeköti az élesen elhatárolódó belvárosi és külvárosi kultúrákat, művészeti tartalékokat.
Az utca eldönti, hogy életképes-e egy előadás, vagy sem. Elég csak a kalapot megnézni a produkció után. Ha segíthet a megélhetésben, akkor a perifériára szorult résztvevőnek is érdekében lesz utcai alkotásokat létrehozni, és ha valóban kulturális értéket fog képviselni, akkor a társadalom többi részének is érdeke lesz ezeket életben tartani. Ez elősegíti a hátrányos helyzetűek társadalmi integrációját is egy egyszerű és használható kommunikációs csatorna alkalmazásával. Ez a kultúra.
A külvárosi tevékeny közösségnek szeretnénk megmutatni, hogy produkcióik a megfelelő formában és kontextusban megállhatják a helyüket a belvárosi programok között is. A belváros emberével pedig szeretnénk megismertetni a perifériákon húzódó kulturális értékeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése