Bázisprogram - "Töltsük meg az üres teret!": Perifériák

1. Új értelmezést adni, kihasználási alternatívákat keresni üresen álló épületek, közterek számára

Elhagyatott épületek, közterek eredetüknél fogva alkalmasak közösségi élet kialakítására. Ezek a terek a XXI. században már képtelenek ellátni eredeti funkciójukat, de magukban rejtik - az egyszer már létrejött - közösségi élet lehetőségét, ezért kell újraértelmezni és megtalálni azokat a formákat, amelyek lehetővé teszik az aktív közösségi élet újjászületését.
Létrehoztunk egy instant programsorozatot. A program bárhol, bármikor létrejöhet, minden helyzetben alkalmazható. A hangsúly az emberbázison van. A lényeg az itt és most. Ekörül kialakul egy mobil alkotókör. Ennek a magja már létezik, de arra törekszünk, hogy minden megmozdulásunkhoz újabb alkotótársakat találjunk. Mindig az aktuális programunkhoz keresünk szövetségeseket.
Elhagyatott épületek után kutatunk, utcákon, köztereken jelenünk meg és kapcsolatokat teremtünk a járókelőkkel „emberfogó” performanszainkkal, installá­cióinkkal. Alkotótáborokban dolgozunk együtt. Színészi jelenléttel, performanszokkal, egyszerű képzőművészeti eszközökkel újrahasznosítjuk a megunt tárgyakat, kidobott hétköznapi eszközökből készítünk tárgy- és térinstallációkat.
Az alkotási folyamatok ebben az esetben rövidek és egyszerűek. Nagy hangsúlyt kap ugyan az előkészítés, de a munkamódszer és az előadásmód improvizatív és egyszeri, hely- és idő-specifikus. Ott és akkor él, ahol éppen történik. Egy következő helyen, egy másik kontextusban már más lesz a tematika, a látvány, a történet, a szereplők viszonya, mások lesznek a felhasznált tárgyak. A résztvevők minden alkalommal, minden helyszínen új felfedezéseket tehetnek, így változnak és fejlődnek majd a kreatív alkotások. A hangsúly a közös munkán van.

Előnyei:
- folyamatos aktualitás
- kihasználjuk a terek és a játék közösségteremtő erejét
- több lehetőség adódik az emberekkel való kapcsolatteremtésre: a résztvevők a közönség köreiben vannak, nem kerülhetik el a figyelmüket a reakciók
- az alkotók megtanulják elsajátítani az utcai előadó-művészet szabályait, mivel folyamatos kontakt van a járókelőkkel; váratlan helyzetekre kell reagálni
- fejleszti a kommunikációs készséget, a helyzetmegoldó képességet és a fantáziát
- interaktivitás – passzív járókelőből aktív nézőt csinálni –, izgalmas helyzetek, játéklehetőség

2. Találkozási pontot teremteni különböző kultúráknak, fiatal művészeknek, létrehozni egy önszerveződő, független, aktív alkotókört

Alkotókörünk magját társulatunk állandó emberei alkotják. Minden állomás alkalmával ehhez kapcsolódni kívánó szövetségeseket keresünk. Alkotási és megmutatkozási platformot ajánlunk fel egy közös alkotófolyamatban. A kultúra bármely területéről várjuk az érdeklődőket.
Minden új partnerrel új kapcsolatformát, új munkamódszert lehet megismerni és megismertetni. A csapat változása, szociális és kulturális összetettsége eseményről eseményre alkalmazkodásra ösztönöz, és fejleszti a kommunikációs készséget.
A külvárosok lakóinál eltérő a kulturális és szociális értékrend. Az ő bevonásukkal újfajta párbeszédek és értelmezések alakulnak ki az alkotókörön belül. Megismerjük egymás látásmódját, és arra törekszünk, hogy ezeket kölcsönösen felhasználjuk munkáinkban.
A külső kerületekben való közös munkák alatt felkínálunk a helyi lakosságnak olyan működő és a megélhetést segítő művészeti formákat (utcaművészet, utcazene, zsonglőrködés), amelyeket - ha igényük van rá - elsajátíthatnak olyan szinten, amit a későbbiekben önerőből tudnak fejleszteni és alkalmazni saját vagy idegen környezetben. A külvárosok etnikumai és azok eltérő szociális helyzete biztosíthatja a minél színesebb produktumok létrejöttét.
Célunk továbbá olyan munkatársakat találni ezeken a területeken, akik saját produkcióinkban is hosszabb távon együttműködnek velünk.
Bárkinek lehetősége van közös munkáinkban részt venni, ugyanakkor az lenne a célunk, hogy minél több hasonló kezdeményezés jöjjön létre és valósuljon meg önállóan is.

3. Utánpótlás nevelése a kulturális életbe

6 éve foglalkozunk diákszínházzal (15-23 éves fiatalokkal) és drámapedagógiával (TIE). Az utóbbi két év utcaszínház és performansz akcióiban nagy szerepet vállaltak gimnazista és egyetemista tagjaink. További projektjeinkben is biztosítanánk lehetőséget a részvételre. Szakmai gyakorlatot adhat számukra élesben, az utcán vagy underground helyszíneken kipróbálni improvizációs tudásukat.
Ugyanakkor számos más részvételi lehetőséget is felkínálunk az alkotó folyamathoz tartozó bürokráciában, szervezésben, logisztikában, médiaakciókban, ezáltal a tagok olyan tapasztalati tudást és kapcsolati tőkét szerezhetnek, amely elengedhetetlen az önálló, sikeres munkák létrehozásához.
Olyan színház-értelmezést nyújtunk, mely túlmutat a kőszínházak falain. Ebben a munkában a színészek a színjátszáson keresztül közvetlen kapcsolatba kerülnek közönségükkel. Ha sikerül túllépniük kezdeti frusztrációikon, sokkal felszabadultabban közelednek majd az őket szemlélők felé. A csapatban különböző etnikumú fiatalokkal dolgozhatnak együtt, ami segíti a szociális elfogadást, toleranciára nevel.

Együttműködünk diákszínjátszó táborokkal, fesztiválokkal. Évente egy külföldi fesztivált látogatunk, ennek keretében jártunk már Avignonban, Berlinben és Grasse-ban.

4. Újraértelmezni a színház fogalmát

Ezt a programot színházi kutatásnak is használjuk. Próbáljuk meghatározni, mit jelent ez a szó. Néha szabadulunk tőle, néha bebújunk a védelme mögé. Néha szeretjük, néha gyűlöljük. Mi a színház? A színház egyszeri, jelen idejű találkozás, minden belefér. Játék. A gondolat játéka. A koncentráció játéka. A közösségi gondolat játéka. A pillanat játéka. A figyelem játéka. Csak akkor jöhet létre, ha létrejött a kommunikáció. A magunkra figyelés. A tudatos kommunikáció. Az egymásra figyelés. A szertartás. Minősége a gondolat jelenlététől függ. Keressük a válaszokat. Egyszer szeretnénk egyszerűen, érthetően megválaszolni a kérdést.

5. Aktívan bevonni a kulturális életbe a perifériákon élőket

Az ezekhez a helyekhez kötődő társadalmi rétegekben rengeteg elfojtott művészeti energia rejlik. Vannak olyan művészeti ágak, amelyek az itt lakó etnikumok történelméhez szorosan hozzátartoznak. Ha ezeket sikerül megtalálni, és a megfelelő formákat hozzájuk tudjuk adni a workshopokon keresztül, akkor olyan utcaelőadások születhetnek, amelyek megállják a helyüket itthon vagy akár külföldön.
Az utca eldönti, hogy életképes-e egy előadás vagy sem. Elég csak a kalapot megnézni a produkció után. Ha segíthet a megélhetésben, akkor a perifériákra szorult résztvevőnek is érdekében lesz utcai alkotásokat létrehozni, és ha valóban kulturális értéket fog képviselni, akkor a társadalom többi részének is érdeke lesz ezeket életben tartani. Ez elősegíti a társadalmi integrációjukat is egy egyszerű és használható kommunikációs csatorna alkalmazásával. Ez a kultúra.
A külvárosi tevékeny közösségnek szeretnénk megmutatni, hogy produkcióik a megfelelő formában és kontextusban megállhatják a helyüket a belvárosi programok között is. A belváros emberével pedig szeretnénk megismertetni a perifériákon húzódó kulturális értékeket.
A Bázisprogram biztosíthatja a rászorulók szakmai fejlődését. Eddigi programjaink alatt dolgoztunk fényképészekkel, festőkkel, szobrászokkal, táncosokkal, pantomimesekkel, zenészekkel, stb. Szerveztünk comedia dell’ arte és pantomim műhelymunkákat, az utcaszínház két legősibb alapformáját. Ezek az elemek jó kiindulási pontokat nyújtanak egy-egy produkció készítésekor.

A program minden részében a fenntarthatóságra törekszünk. Azáltal, hogy állomásainkon egyszerű struktúrával bíró, mobil alkotásokat hozunk létre, lehetővé tesszük ezt. Nincs helyhez kötöttség, nincsenek infrastrukturális szükségletek, költséges eszközigények. Abból dolgozunk, amink van. Ha nincs, amit elvegyenek tőlünk, csak nyerhetünk. Ezért lehet hasznos ez a munkaminta a hátrányosabb helyzetű résztvevőknek.