Ezúttal kisebb megmozdulásra sikerültünk, mint a Kesztyűgyárban. A Sikorski-ház olyan, mint egy labirintus, rengeteg tér van benne. Kisebbek is, nagyobbak is. Kevesen tudták beleilleszteni ezt a munkát az életükbe, ki is esett a hely, nem volt könnyű kijárni. A kommunikáció sem üzemelt úgy, ahogy kellett volna. Nem jött létre állandó, folyamatos, közös munka, amikor sokan egyszerre lettek volna a házban és generálhatták, véleményezhették, kiegészítehették volna egymást. Nem voltak kitöltve a terek. Lényegében az utolsó napokban mentették meg a programot az erasmusos diákok és Katinkáék, akik betöltötték nagyjából a hiányos helyeket, így lett átkötés, nem volt nagy a lyuk. Viszont sajnos így is igen kis részét használtuk a háznak. A zegzugokba például el sem vittük a látogatókat. Pedig igen izgalmas az egész... A házban baromi hideg volt, hidegebb, mint kint.
A program kommunikálása, nyilvánossága sem volt megfelelő. Nem jutott el annyira az emberekhez, hogy fogják magukat és kijöjjenek. Nem hozta ki őket a program. Kevesen jöttek látogatni.
Vasárnap mégis megtelt a kiállítástér. Volt egy nagyon pezsgő és nagyon élő, közel három órás impróverseny, amin 28 lelkes gimnazista diák vett részt. Így meleg, zsizsegő, élő szobává változott az egyik terem, ahonnan szünetben szétfutottak a gyerekek, a nézők felfedezni a birodalmat. Ez volt az Ember7 programja (alapkérdés: Mi az emberség?, de az imprók kötetlenül folytak), így az Emberség Erejével Alapítvány hozott nekünk melegedő Menedéket teával.
Nos, most magamba gyűjtöm a tapasztalatokat, és tavasszal ezeket beépítve folytatjuk. Ennyivel is okosabbak leszünk.
Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek a munkát. Ami ott volt, élt és létezett, összejött. Dolgoztunk és lehetőséget kaptunk. Megszületett és ez nagyon fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése